10. fejezet – Egy klub, és nem kekszek

A negyedik csörgés után vette fel a telefont.

- Hello – szólt bele rekedtes hangjával.

- Szia. El akarok menni egy klubba és nincs senki, aki eljöhetne velem rajtad kívül, szóval, um szabad vagy ma este?

- Miattad? Mindig.

Úgy tűnt a szívem kihagy egy ütést a szavaira.

- Um, ismersz valami jó klubbot? – próbáltam, hogy a hangom sima és normális legyen, de tudtam idegesnek hangzottam.

- Bőségesen. Fél óra múlva találkozunk – mondta, mielőtt letette.

***

A szekrényemben kutakodtam, mire végül találtam egy sima, rövid fekete ruhát. Sosem voltam nagy rajongója a ruháknak, vagy bárminek, ami az öltözködéssel kapcsolatos, a színeknek, és a legjobban a fekete állt nekem. Lefirkantottam egy üzenetet Tylernek egy citromsárga post-it- re és letettem a TV asztalkájára, legtöbbször ha sms- t írok neki csak ordibál velem és azt mondja otthon kellene maradnom.

Miközben feltettem egy kis szempillaspirált és felhúztam a magas sarkúmat az ajtó kinyílt. Basszus, Tyler hamarabb jött vissza? Hogyan találjak ki valami kifogást. Harry állítólag tizenöt percen belül érkezik.

- Hannah? – egy nagyon-nem-Tyler hangja szólalt meg.

- Harry? – kérdeztem, kétszer is lecsekkoltam, hogy az Ő hangját hallom és nem a lakótársamét. Bár biztos voltam benne, hogy Tyler nem lett brit az utóbbi időben.

- Én vagyok az – mosolyodott el, a kezeit a kopott farmerja hátsó zsebébe dugta, míg besétált a fürdőszobámba.

- Majdnem kész vagyok – küldtem felé egy kisebb mosolyt.

- Te… csodálatosan nézel ki – Harry hangja csendes volt és érzéki, mikor elhagytuk a lakásom, és én csak az ajtót figyeltem magunk mögött.

- Köszönöm – suttogtam, majd elpirultam.

***

Az taxi út egy barátságtalan helyre igen rövid volt és Harry ragaszkodott hozzá, hogy fizesse az útiköltséget.

A fenyegető neon feliraton a ’Psychotic’- ot lehetett kiolvasni. Az egész épület fekete volt sötétre színezett ablakokkal, amik között itt és ott nagy távolság volt. Vetettem egy pillantást a fényes, drágának kinéző kocsikra, amelyek itt parkoltak, ami a bejárat lehetett.

- Oh, ez egy hívogató név – motyogtam beleharapva a számba, hirtelen elkezdtem sajnálni, hogy hagytam Harrynek, hogy idehozzon.

- Lesz még bőven időd az életedből, bízz bennem – vigyorgott, miközben egy taxi elhúzott a hátunknál.

Egy pár kidobó állt a fekete ajtó előtt, akik a rövid sorban lévő emberek személy igazolványát nézték.

- Tizennyolc és a felett elehet bejutni, te rendben vagy - nyugtatott meg Harry, míg a taxi megállt a járdaszegélynél. Hangos zene hallatszódott ki az épületből a nyitott ajtón keresztül, ahol az emberek bemehettek. A villogó fényekre és az imbolygó testekre pillantottam.

Néhány percig várakoztunk a sorban, ami elég idő lett volna, hogy felhívjak egy taxit, hogy vigyen vissza, de nem tettem. Szükségem volt arra, hogy visszaszerezzem a magabiztosságomat, amit akkor vesztettem el, mikor Harryvel találkoztam, és jól akartam érezni magam.

***

Bent a Psychotic- ban testekből álló tömeg szorult össze és táncolt. Senkit sem érdekelt ha hozzádörgölőzik valakihez, úgy tűnt élvezték egymást. A hatalmas helység két oldalán bárok voltak, ami elhúzódott egészen a bejárati ajtóig, az emberek tiszta feketébe öltöztek mögöttük. A tagok ebben a klubban gazdagnak tűntek, és mint akik élvezték egymás társaságát. Egy feketére festett falépcső vezetett fel a második emeletre, ahol feltételezem a VIP szekció lehetett.

***

- Wow – motyogtam meglepetten.

- Igen, most pedig menjünk, igyunk valamit – válaszolta Harry, majd megragadta a kezem és a bár felé húzott.

Nem tudom hogyan gondolta ezt, mivel egyértelműen nem vagyunk 21 évesek.

- Harry, te vagy az? – kiáltott fel egy középkorú világos szőke hajú srác a bárnál, meglepődtem.

- Igen. Régen láttalak, öm Ethan? – bólintott Harry, majd rámosolygott a régi barátjára.

- Hogy vagy? Már pár hónapja volt, hogy találkoztunk.

- Jól vagyok, az élet kellemesen unalmas volt, míg nem találkoztam ezzel a hölggyel itt – mosolyodott el Harry, arrébbhúzott, így előtte álltam, a kezeit a bárpulton pihentette fogva tartva engem.

- Hannah vagyok. Örülök a találkozásnak – nyújtottam ki a kezem magabiztosan.

A férfi is kinyúlt és megrázta a kezem, mielőtt rendesen válaszolt volna: - Én is örülök a találkozásnak!

- Tudnál adni nekünk valami piát, haver? – kérdezte Harry illedelmesen, reménykedő mosollyal.

A férfi, Ethan, külön felé nézett nehogy bárki meghallja Őt: - Persze, de ha elkapnak ezek nem tőlem vannak, megtalálhatod itt őket bárhol.

- Köszi – fordult meg Harry, majd rám mosolygott, hogy bebizonyítsa, rosszat teszünk, mielőtt átnyújtott egy barátságtalan nevű italt.

***

Lassan kortyolgattuk az italainkat az elkövetkező pár percben, melyeknek igen jó ízük volt. Éreztem, ahogy az alkohol elkezdett szétszivárogni a testemben. Néhány ital múlva lerészegedtem.

- Adj még egy piát, aztán táncolhatunk.

***

Három másik ital után egy helyett behúztam Harryt az embertömegbe. A fények villogtak, és a disco zene a hangszórókból betöltötte az egész teret. Érezni lehetett az alkohol szagát, az izzadtságét és a szexét, ami normális volt egy ilyen helyen. Az alkohol szétáradt az ereimben, ez a mámor lassan átvette az irányítást a gondolataim felett. Mindenki a másiknak nyomódott a táncparketten ruhában vagy elegáns nadrágban. Néhány férfi és nő úgy festettek, mint akik egyenesen az irodából jöttek volna.

- A gazdag embereknek is szükségük van néha egy kis lazulásra – vont vállat Harry, belökött az emberek közötti mély szakadékba, ahol nem vártak engem. Mindenkinek a mozgása igen lassú volt, a testük érzéki módon érintette a másikét. Ez azért volt, mert tudták az este hamarosan véget ér, mintha bármennyi idejük lenne a világon.

- Gyere ide – suttogta Harry, és a hangja mégis sokkal hangosabb volt, mint a zene tudott lenni. A csípőjét a kezemhez nyomta és előre húzott, hozzá préselődtem. A ruháink voltak az egyetlenek, melyek elválasztottak minket a másiktól, a karjaim a nyaka köré fonódtak. Az ügyetlenségem miatt Harry egyet hátralépett. Sohasem voltam egy jó táncos és soha nem is kellett azzá válnom. Nem tudtam hogyan kellene mozgatnom a csípőmet vagy…

- Csak engedd el magad, Hannah. Bízz bennem – lehajolt, az ajkai a fülemhez csapódtak. Fogai súrolták a fülcimpám, egy lágy sóhaj szökött ki ajkaim közül, mielőtt megállíthattam volna.

- Basszus – nyögött fel Harry, megfordította a csípőmet, így a mellkasának dőlhettem. Fejét a nyakam és a vállam hajlatába nyomta, miközben lassan mozgatta a csípőjét a zenére. Basszus Harry. Mit teszel velem? Kidugta a nyelvét, incselkedve nyalt végig az érzékeny bőrfelületen. Oh faszom.

- Harry – fújtam ki a levegőt, hátrahajtottam a fejem, hogy több hozzáférése legyen. Könyörtelen ajkai elkezdtek mozogni a bőrömön, szopogatta és nyalogatta azt.

- Állj, kérlek – könyörögtem, a hangom zihált volt. Egy utolsót harapott a bőrömön a fogaival, mielőtt elengedte. Felnézett rám, az elsötétült szemei az enyéimet keresték.

- Szükségem van még egy italra, és neked? – nyögött fel Harry, alsó ajkát a fogai közé vette.

- I- igen, kérlek.

***

Egy ital után, a feszültség, ami a legszexuálisabb volt enyhült, és kényelmesebben éreztem magam Harry körül. Már nem táncoltunk ezután, csak ültünk az egyik fekete kanapén a helység hátuljában.

***

- Harry, szeretnék egy tetoválást – mondtam végül rápillantva a göndör hajú fiúra.

- Egy igazit?

- Igen – vártam a válaszára, úgy gondoltam Ő tud bőségesen tetoválókat, akik kivarrták a bőrét ezen a gyönyörű módon, arra vártam azt fogja mondani várjak, míg kijózanodom, de nem így lett.

- Akkor menjünk.

Sziasztok!
Köszönöm szépen a 28 rendszeres olvasót, a 3 kommentárt és a díjakat!:) Még egyet nem raktam ki, de amint időm engedi kirakom csak most is éppen fordítok.:)
Itt van a várva várt rész, hagyjatok magatok után nyomot!
Jó olvasást!

Nadia

9.fejezet – Szabadidő és kínai kaja

Már két nap eltelt, de én még mindig nem hallottam Harry felől. Az összes, amire gondolni tudtam az az volt, hogy Harry vett nekem egy kávéfőzőt. Lesokkoltam. Üzenni akartam Harrynek, de azt gondoltam, hogy valószínűleg már az agyára megyek. Szexet akart a kávéfőzőért cserébe? Ez az amiért olyan kedves volt? Semmit sem tudtam tenni anélkül, hogy Harry a gondolataim közé férkőzte magát.

***

Az egész reggelem olvasással töltöttem, reménykedtem, hogy meg tudom tisztítani a fejem a gondolataimtól. Nem tudtam. Mindössze hatvanhat oldalt olvastam el a könyvből, amit sietősen megragadtam a polcról jó pár órával ezelőtt. Felnyögtem, majd arcom a párnámba temettem.

- Ez szexuálisan hangzott – sikoltottam, kiugrottam az ágyamból, megijedtem, hatalmas puffanással értem földet a kemény padlóra. Ránéztem a betolakodóra, az ajkaim elnyíltak, lesokkoltam.

- Harry, mi a fasz! – sziszegtem, felpillantottam rá a földről, de nem mozdultam.

- Nem én vagyok az, aki saját magával rosszalkodik – vigyorodott el incselkedve, miközben összeráncolta a szemöldökét. A szemeim olyan tágra nyíltak, amennyire csak lehetséges volt.

- Én… Én nem… Én nem… - próbáltam meg beszélni, de nem tudtam egy értelmes mondatot összerakni.

- Hmm – mormolta Harry egyenesen az irányomba. Összegyűjtöttem az erőmet és széttártam a lábam, hogy olyan erősen rúgjam meg a lábszárát, amilyen erősen csak bírom.

- Faszom! Áú! Ezt meg miért kaptam Hannah? – szorította össze az állkapcsát Harry, majd tett néhány lépést hátra.

- Hogy a fenébe jutottál be a házamba? – kiáltottam rá, felálltam.

- Csináltattam egy kulcsot magamnak – vont vállat Harry, úgy tett, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.

- Csináltattál egy kulcsot magadnak? – ismételtem meg, abban reménykedtem rosszul hallottam, amit mondott.

- Igen.

- Harry te egy idióta vagy! Mi a franc, te nem sétálgathatsz körbe és csináltathatsz kulcsokat véletlenszerűen egy- egy lány lakásához!

- Nem?

- Nem.

- Bocsi Hannah. Nem akartalak felzaklatni. Visszaadhatom ha szeretnéd. És te nem vagy egy véletlenszerű lány. Barátok vagyunk, ugye?

- Nem tudom – válaszoltam őszintén, csendesen. Ő tényleg azt akarná, hogy barátok legyünk?

- Megtarthatom a kulcsot, kérlek? – kérdezte, majd a szempilláit kezdte rebegtetni a hatás kedvéért.

- Hagyd ezt az ártatlan kinézetet és jó, legyen. Tartsd meg. Nincs szükségem még egy kulcsra – motyogtam.

- Köszi – mosolyodott el, levette a dzsekijét és cipőit, mielőtt csatlakozott volna hozzám az ágyban.

- Nemsokára mennem kellesz dolgozni, nincs időm filmezni – figyelmeztettem.

- Akkor viszont pihenjünk. Elfáradtam – mormogott, majd körülölelt karjaival és a teste az enyémnek nyomódott.

- Mit csinálsz? Hamarosan mennem kell dolgozni!

-Pihenek. Minek tűnik? Most pedig fogd be és legyél csendben – ezt megkaptam, beállítottam az ébresztőm húsz perc múlvára és hagytam Harrynek, hogy megtartson engem. Ha rossz szándékai lettek volna akkor nem egy kényelmes pihenésre készülünk, nemde?

***

Harminc perccel később már kint voltam az ajtón és a könyvtár felé tartottam, Harryt újból egyedül hagyva a lakásomban. Tudom, hogy a testem épp része éppen visított, hogy ’miért hagytál egy olyan embert egyedül a lakásodban, aki nemrég még idegen volt?’, de kizártam ezt. Basszus, már van kulcsa az ajtóhoz és ha ki akar rabolni akkor megteszi. Nem fognak gyémántok varázslatosan megjelenni éjszaka.

A műszakom a könyvtárban eseménytelenül telt, azzal töltöttem az egész időmet, hogy egy könyvet olvassak, amit a polcról vettem le. Írtam Harrynek egy sms- t, hogy van kínai kaja a hűtőben ha megéhezne és még nálam van. Próbáltam meggyőzni magam, hogy nem lesz ott mire visszaérek, de nem tudtam. Azt akartam, hogy ott legyen, vártam, hogy hallhassam a vicceit és nézzem a tetoválásait a karján, ahogyan azok megfeszülnek.

***

Gyorsabban kezdtem sétálni, amint megközelítettem a karcsú, magas lakást. Nem pocsékoltam arra időt, hogy bólintsak helló helyett bárkinek is vagy elvegyek egy ingyen sütit a recepciós pultról. A liftút meglehetősen rövid volt, majd a kulcsomat kezdtem keresni, amikor már a bejárati ajtóm előtt álltam. Bementem, csend volt. Elkezdtem Őt keresni a házban, de feladtam. Harry nem maradt itt egész nap, mint ahogy én azt kívántam.

***

Mialatt (rosszkedvűen) takarítottam körbe a már tiszta szobákban találtam egy rövid papírra firkált üzenetet az éjjeliszekrényemen.

Hannah, bocsi, hogy el kellett mennem. Bár te valószínűleg örülsz ennek (?). Ismersz, nagy valószínűséggel visszajövök később az este folyamán. Remélem tetszik a kávéfőző. Tulajdonképpen a közjó miatt vettem. Nem akartam, hogy bárki megsebesüljön ha felgyulladna. Harry.

Elmosolyodtam, szépen összehajtottam a kis darab papírt, mielőtt betettem volna a rajzgyűjtőmbe az éjjeliszekrényen.

***

Az este lassan telt, csak én és a rendelt kínai kajám, Tyler üzent nekem, hogy az éjszakát egy barátja legény lakásán tölti. Teen Wolf részeket néztem és rengeteg rizset ettem. Rájöttem, hogy az életem eléggé unalmas volt az utóbbi pár hónapban, mióta egyetemre járok. Július negyedike óta nem voltam egy igazán jó buliban sem. Tyler eljárt szórakozni és nekem is szükségem lett volna rá. El kellett mennem valami klubba, szóval felhívtam az egyetlen embert, akire gondolni tudtam. Harryt.

Sziasztok!

Íme az újabb rész, ami kissé rövid lett és kevés Hannah- Harry pillanatot tartalmaz, de a következő részt garantáltan mindenki imádni fogja!:)

Nem tudok elég hálás lenni a 21 feliratkozóért, a 17 pipáért és az 5 kommentárért Roadnak, Ronnie- nak, Dorinának, Donak és Mercynek. Imádlak titeket, továbbra is remélem mellettem álltok majd! <3

Közben nyitottam egy új blogot mindenki nézzen be, kattintsatok IDE.

Jó olvasást!

Nadia

8. fejezet – Kávéfőzők és a Reggeli Klub

Mikor újból beléptem a szobámba Harry Tyler melegítőnadrágját viselte, de még mindig fél pucér volt. Nyeltem, amint megláttam a tónusos, tetovált mellkasát. Istenverte szexin nézett ki. Az izmai összefutottak majd elengedtek a csípőjénél, ahogyan felém fordult. Baszd meg.

- Bocsi az előbbi miatt, Harry. Néha kész dráma királynő tud lenni – kértem bocsánatot. Harry csak vállat vont, mielőtt újra kényelembe helyezte magát az ágyamon, kinyújtotta a kezét a vízért és a tablettákért. Átadtam neki azokat, majd a homlokom kezdtem ráncolni. – Hamarosan menned kellene. Én.. FASZOM, elkések az óráimról!

- Körülbelül másfél órát késtél. Bocsi Han.

- Baszd.. Héj. Figyelmeztetned kellett volna! – tettem szemrehányást. Végre visszatértek az igazi problémáim. Életemben először késtem el az egyetemi óráimról, nyögtem fel. Mióta találkoztam Harryvel egy csomó dolog miatt késtem.

***

Ahelyett, hogy valami hasznosat csinálnék Harry rávett, hogy maradjak vele és film maratont tartsunk az ágyamban. Kísértett a gondolat, hogy rákiáltsak Harryre vegyen fel egy felsőt, de a kilátás túl jó volt. Később ez az egész egy Reggeli Klubbá alakult át. Kényszerítettem Tylert, hogy készítsen nekünk valami kaját, azt mondtam ez az egyetlen módja annak, hogy megbocsásson neki a ’vendég’, amiért bunkó volt vele. Tyler erre csak megforgatta a szemeit és kifigurázott, mielőtt bármit is tett volna.

***

Nem kellett ma dolgoznom menni, ami jó volt. Mikor ezt elmondtam Harrynek ragaszkodott hozzá, hogy az egész napunkat az ágyban töltsük filmnézéssel. Amire én azt válaszoltam, hogy:

- Harry nem tudok egész nap csak feküdni az ágyban!

- Persze, hogy tudsz! – szóval mi csak ennyit csináltunk. Este tízkor végül már könyörögtem Harrynek, hogy hagyjon aludni, mert totálisan elfáradtam. Behunytam a szemem, így nem láthattam Őt, amit mostanában elég gyakran csinálok. Sosem preferáltam a szemkontaktust az emberekkel és nem szoktam hozzá ehhez, hogy egy túlzottan is vonzó csábító szemű férfivel tegyem, ez nálam nem működött.

- Nem baj ha maradok?

- De. Nincs saját házad, Styles?

- Van, de a te ágyad jobb. Plusz melegen tartasz.

- Remélem nem gondolod, hogy megmozdulhatsz benne… - figyelmeztettem, reméltem, hogy nem válaszol, hogy az agyam be tudja fogadni azt a tényt, hogy ez a fiú velem akar maradni, ami egy ártatlan változata a kifejezésnek. A pokolba, Ő nem csak ártatlanul akart velem aludni. Miért akarna velem bárki is beszélgetni és velem maradni ilyen sokáig?

- Legyen. Nekem óráim lesznek holnap és ha megbütykölöd az ébresztőmet kinyírlak, világos voltam?

- Crystal – mosolygott Harry, kibújt a melegítőnadrágból, mielőtt megfordult volna és belefúrtam az arcát az egyik párnámba. Mi ütött belém?

***

A reggel normál kerékvágásba ment, a tényen kívül, hogy egy fiú feküdt az ágyamban. Próbáltam kizárni Őt, de ahányszor sikeresen kiürítettem a fejemből visszalépett a gondolataimba. Valaki lecserélte a kávéfőzőm, köszi Tyler, így volt néhány extra percem, mielőtt órára kellett mennem.

***

Hagytam egy üzenetet az éjjeliszekrényen Harry mellett.

Kedves Harry,

köszi, hogy nem piszkáltál hozzá az ébresztőmhöz. Ez furcsán szép volt tőled. Remélem élvezted az ÉN ágyneműmet. Óráim lesznek és el kell intéznem pár dolgot, szóval most rohannom kell, nem leszek otthon ötig vagy valameddig. Jó lenne ha hazamennél addigra – vagy ha maradsz mosogass el vagy csinálj valami hasznosat (hasznosat nekem, nem neked!). Nagyszerűen éreztem magam múlt éjjel és remélem legalább annyira élvezted a Reggeli Klubbot, mint én. Nem tudom mennyire szeretsz olvasni, de van néhány könyvem a polcon nyugodtan olvasd el őket ha maradsz a következő néhány órára. Amit nem kellene. Kérlek menj el, mert van egy olyan érzésem, hogy valamit még fel fogsz gyújtani.

Az aggódó Hannah.

***

Idővel, mikor visszaértem a lakásomba Harry természetesen még mindig ott volt. Volt egy olyan érzésem, hogy Harry nem túl jó abban, hogy utasításokat kövessen. Tyler és Ő a kanapé két végében ültek szar stand up comedy műsorokat nézve. Elfáradtam, kortyoltam egyet az üveg vízből, ami a kezemben volt.

- Szia szépségem! Örülök, hogy visszajöttél. A haverod igen unalmas. Ő nem pirult el ahányszor csak beszéltem hozzá és nem súghatok haszontalan dolgokat a fülébe – kiköptem a vizet szerte a padlóra, kitátottam a szám erre a perverz fiatal férfira.

- A pokolba is fogd be Styles!

- Most pedig lelépek… - halkult el Tyler, a szemét kettőnk között járatta.

- Jól van, Harry követni fog téged.

- Nem, nem fogom – tiltakozott makacsul.

- Ez az én lakásom, amit te elfelejtesz. Az egész napod itt töltötted. Most már tényleg menned kellene. Nincsenek barátaid, akik aggódnának érted? – folytattam.

- Üzentem nekik – vont vállat Harry, nem igazán mondott sokat róluk. Kinyitottam a számat, hogy beszéljek, de Ő gyorsan befogta a számat a kezével, az Ő sima mégis durva ujjai lángra gyújtották a testem.

- Csak még pár óra, kérlek Hannah? Egész nap rád vártam!

- Nem maradhatsz még egy éjszakára vagy hívom a biztonságiakat! – figyelmeztettem, próbáltam fenyegetően hangzani.

- Persze – bólintott, majd elmosolyodott, a rekedtes hangja pedig elgyengítette a térdeim.

***

Harrynek és nekem totálisan unalmas óráink voltak együtt, ami a lakótársam búcsúja után következett be, szóval elhatároztuk, hogy Tyler telefonszámát az interneten tök idegen embereknek odaadjuk, amely igen ’vicces, ártatlan’ tréfa lenne. Tyler ki lesz akadva, de nekem szükségem volt egy jó nevetésre.

- Elég csúnyán megfertőztél engem – nevettem, majd elhatároztam, hogy merész leszek és a fejem a vállára hajtom.

- De tetszik neked – igaza volt. Tetszett.

***

Harry végül hazament (Elkezdtem neki mondani, hogy ki fogja rúgni a főbérlő vagy valami) késő este, persze miután megvacsoráztattam. Ez az olcsó segg nem fizette volna ki a saját részét.

***

- Köszi, hogy kicserélted a kávéfőzőt, Ty – álltam meg és köszöntem meg a legjobb barátomnak, mielőtt lefeküdtem volna.

- Mi? Én sosem vettem neked új kávéfőzőt. Nagyon hű vagyok a Starbuckshoz – mondta Tyler, miközben zavartan felhúzta a szemöldökét. Csak bámultam rá pár percig, mire rájöttem, hogy az igazat mondja. Akkor ki vett nekem új kávéfőzőt? 

Harry.

Kedves Olvasóim!
Nem szeretnék most sokat rizsázni, mert sietek, de köszönöm szépen a húsz rendszeres olvasót, a 16 pipát és a 3 kommentárt D.T.Z:- nek, Ronnie- nak és Angelnek.

Nadia

7.fejezet – Hajnal 3 óra és a nap egyéb érdekes részei

Mikor beléptem a lakásomba az furcsán csendes volt, szóval valószínűleg Tyler elment dolgozni. Hasonló munkánk és óráink voltak mindkettőnknek, ami jó volt, mert így együtt tudtuk tölteni az estéinket. Rohantam, ezért nem késhettem el, gyorsan öntöttem magamnak egy csésze kávét. Még meleg volt, szóval szerintem Tyler hagyta itt nekem, mielőtt elment volna. Elvigyorodtam, küldtem egy gyors köszönöm sms- t a legjobb barátomnak. Gyakorlatiasan szaladtam körbe a szobákon, belenyomtam a táskámba a munkás felsőm és nadrágom, hogy majd letudjam őket cserélni.

***

Még volt három percem odaérni a könyvtárba. Egy biztos, hamis mosolyt küldtem a főnököm felé, hogy nem késtem el. Az órák lassan teltek, mint mindig. Tudtam, hogy a munka a könyvtárban eseménytelen lesz, de itt tényleg csak a könyveket kell visszapakolnom csendben.

***

Amint véget ért a műszakom lecseréltem a ruhám és kimentem a bejárati ajtón, miután köszöntem az idős embernek, akit Herbertnek hívtak és az információs pultnál dolgozott.

***

Hosszú utat tettem meg vissza a lakásomba, céltalanul bolyongtam Chicagoban. Egy kicsivel később elhatároztam, hogy az L- lel megyek egy ideig és utána elsétálok az apartmanomba.

Tyler még egy ideig nem ért haza, szóval így tudtam élvezni a békét és a csendet. Felvettem egy melegítőnadrágot és egy túlméretezett pólót, mielőtt megcéloztam a szobámat.

Imádtam olvasni, ezért nem volt meglepetés, hogy hat láb magasnyi könyvespolcom volt teles tele könyvekkel. Tyler mindig csodálkozott miért szeretek ennyire olvasni vagy hogy miért tartottam ennyi könyvet és miért éreztem szükségesnek büszkén mutogatni őket. Azt javasolta, hogy hagyjam otthon ezeket, de én csak nevettem ezen az ötletén.

***

Három napja nem hallottam Harry felől. Az összezavarodott idióta hajnali háromkor ott állt az ajtóm előtt, a haja és a ruhái átáztak a kinti esőtől.

-Baszd meg Harry, nincs egy esernyőd? – káromkodtam el magam, mikor megláttam. Beleértve az átázott nedves haját, ami lelapult és totálisan rendezetlen volt még így is Ő lehetett a legvonzóbb férfi, akit valaha láttam.

Harry nevetett a kijelentésemen, mielőtt beszélni kezdett. – Bejöhetek? – motyogta, bebotladozott a lakásomba, nem hagyta, hogy válaszoljak.

- Faszom. Berúgtál, ugye? – ráncoltam a homlokom.

- Nem – válaszolta, karjait összefonta a mellkasa előtt.

Egyértelműen részeg volt.

- Csak maradj csendben, jó? Van egy lakótársam, aki éppen alszik – motyogtam, egy kis segítséggel és vonszolással eljutott a hálómig. Reménykedtem, hogy a nedves lábnyomai felszáradnak és Harry eltűnik, mire Tyler felkel, különben lesz mit elmagyaráznom neki.

***

Egyedül hagytam a hálómban, míg beosontam Tyler szobájába melegítőért és pulcsiért neki, amit fel tudna venni, de mire visszaértem Ő már az ágyban feküdt boxerben.

- Tedd le a segged a földre – sziszegtem, kirángattam a nedves párnát a feje alól.

- Babe, az ágyad kényelmes és én fázom – nyögött fel, miközben a szempilláit rebegtette.

Babe, Babe- nek hívott.

- Harry, kérlek. Fáradt vagyok és nem vagyok olyan hangulatban, hogy a szarságaiddal foglalkozzam – sóhajtottam, majd megdörzsöltem a halántékom.

- Hannah, kérlek – könyörgött Harry, megragadta a karom és behúzott maga mellé az ágyba.

- Öltözz fel – mormoltam, legyőzöttnek éreztem magam.

- Nem.

- De.

- Nem.

- De.

- Nem.

- Harry! – kiáltottam, kezeim az égnek emeltem.

- Jól hangzik a nevem az ajkaidon – suttogta, majd gyengéden beleharapott az szájába.

Baszd meg ez dögös volt.

- Csak aludj – összeszorítottam az állkapcsom, Tyler ruháit pedig ledobtam a padlóra, mielőtt bemásztam az ágyba és betuszkoltam magam a takaró alá.

- Hozzámérsz levágom a férfiasságod. Nem hiszem, hogy el szeretnéd veszteni, vagy mégis? – fenyegettem meg, megbizonyosodtam arról, hogy szemben voltam vele az ágyon rengeteg helyet hagyva kettőnk között.

- Nem – visította Harry.

- Jó.

***

Mikor felkeltem a nap sugarai elvakították a szemeim, valami extrémen kemény és meleg feküdt mellettem. A testemet körülfonta, ami nem volt olyan puha, mint az ágynemű. Ez a valami lefogott engem, egyhelyben tartott. Karok?

Tyler az ajtó előtt állt, arcán sokk, nevetés és düh keveredett.

Mi a fene?

Tyler egyenesen bámult, nem rám, valakire mellettem. Oldalra fordultam, tekintetem a fél pucér Harryre tévedt, aludt, ajkai kissé elnyíltak, göndör fürtjei keretezték az arcát.

Csak pislogtam néhány percig, ügyelve arra, hogy semmit sem hagyok figyelmen kívül. Emlékszem, mikor tegnap megjelent Harry a küszöbömön, nem küldtem el és hagytam Őt elaludni az ágyamban.

- Jó reggelt Tyler… - halkultam el idegesen, megpróbáltam lehámozni magamról Harry karjait.

- Babe, állj – nyögött fel Harry, arcát a nyakam és vállam közötti hajlatba fúrta.

- Hannah, el tudnád nekem magyarázni miért van egy másik srác az ágyunkban? – kiáltotta Tyler, az arca mérgesnek tűnt.

Mi a francról beszél Tyler?

- Az ágyunkban? – ismételte meg Harry, szemöldökeit összeráncolta és hirtelen teljesen felébredt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy úgy nézett ki, mint aki mindjárt felrobban. – Ki a fasz vagy te? – mosolygott gúnyosan Harry Tylerre.

- A kérdés inkább az, hogy te ki vagy!? – üvöltött vissza Tyler bentebb lépve a szobába.

Harry ledobta magáról a takarót és kikelt az ágyból, Tyler fölé tornyosult.

- Harry állj! Ő egy barátom! – magyaráztam Tylerre bámulva, amilyen gyorsan csak tudtam megragadtam a karját és visszahúztam.

Harry teljesen összezavarodottnak tűnt, de még mindig spicces volt. – Van valakinél egy advil? – motyogta, a fejét fogta. Visszavezettem az ágyamba és gyengéden lenyomtam.

- Maradj itt, oké? Mindjárt jövök – mondam neki, mielőtt kimentem a szobámból magammal húzva Tylert.

- Tyler! Miért próbáltál meg összeverekedni vele? – lemondóan ráztam meg a fejem, csalódtam a viselkedése miatt.

Tyler vállat vont, elvigyorodott. – Csak kíváncsi voltam a szándékaira. Arra gondolok, hogy vele aludtál, de most meg tudtuk miért volt ez Hannah, a szűz Mary reinkarnációja egy fiúval aludt? – nevetett.

- Baszd meg Tyler. Már szexeltem – forgattam meg a szemeim, míg töltöttem egy pohár vizet.

- Ja, vagy kétszer, míg tizenhat voltál. Ez három éve volt, Han.

- Feküdj vissza! – löktem meg a mellkasát, próbáltam nem mosolyogni.

- Szórakozz jól a játék babáddal – vigyorodott el, majd lelépett. 

Amint szereztem Harrynek pár szem advilt a gyógyszeres szekrényből nem tudtam segíteni magamon, Tyler mosolya nem ér fel a Harryével.

Sziasztok!
Nem tudom miért, de én imádom ezt a részt, szerintem nagyon aranyos. Már nem sok kell és teljesen beindulnak az események (tizedik fejezet környéke) és onnantól már minden nagyon jó lesz. 
A fejezetben szereplő L az egyik vonat beceneve, ami Chicagoban közlekedik. 
Köszönöm a 18 rendszeres olvasót, a 13 pipát és a 4 kommentárt Angelnek, Donak, Mercynek és Ronnie- nak. 
Jó olvasást!

Nadia