Electric (Harry Styles fanfiction HU)

9.fejezet – Szabadidő és kínai kaja

Már két nap eltelt, de én még mindig nem hallottam Harry felől. Az összes, amire gondolni tudtam az az volt, hogy Harry vett nekem egy kávéfőzőt. Lesokkoltam. Üzenni akartam Harrynek, de azt gondoltam, hogy valószínűleg már az agyára megyek. Szexet akart a kávéfőzőért cserébe? Ez az amiért olyan kedves volt? Semmit sem tudtam tenni anélkül, hogy Harry a gondolataim közé férkőzte magát.

***

Az egész reggelem olvasással töltöttem, reménykedtem, hogy meg tudom tisztítani a fejem a gondolataimtól. Nem tudtam. Mindössze hatvanhat oldalt olvastam el a könyvből, amit sietősen megragadtam a polcról jó pár órával ezelőtt. Felnyögtem, majd arcom a párnámba temettem.

- Ez szexuálisan hangzott – sikoltottam, kiugrottam az ágyamból, megijedtem, hatalmas puffanással értem földet a kemény padlóra. Ránéztem a betolakodóra, az ajkaim elnyíltak, lesokkoltam.

- Harry, mi a fasz! – sziszegtem, felpillantottam rá a földről, de nem mozdultam.

- Nem én vagyok az, aki saját magával rosszalkodik – vigyorodott el incselkedve, miközben összeráncolta a szemöldökét. A szemeim olyan tágra nyíltak, amennyire csak lehetséges volt.

- Én… Én nem… Én nem… - próbáltam meg beszélni, de nem tudtam egy értelmes mondatot összerakni.

- Hmm – mormolta Harry egyenesen az irányomba. Összegyűjtöttem az erőmet és széttártam a lábam, hogy olyan erősen rúgjam meg a lábszárát, amilyen erősen csak bírom.

- Faszom! Áú! Ezt meg miért kaptam Hannah? – szorította össze az állkapcsát Harry, majd tett néhány lépést hátra.

- Hogy a fenébe jutottál be a házamba? – kiáltottam rá, felálltam.

- Csináltattam egy kulcsot magamnak – vont vállat Harry, úgy tett, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.

- Csináltattál egy kulcsot magadnak? – ismételtem meg, abban reménykedtem rosszul hallottam, amit mondott.

- Igen.

- Harry te egy idióta vagy! Mi a franc, te nem sétálgathatsz körbe és csináltathatsz kulcsokat véletlenszerűen egy- egy lány lakásához!

- Nem?

- Nem.

- Bocsi Hannah. Nem akartalak felzaklatni. Visszaadhatom ha szeretnéd. És te nem vagy egy véletlenszerű lány. Barátok vagyunk, ugye?

- Nem tudom – válaszoltam őszintén, csendesen. Ő tényleg azt akarná, hogy barátok legyünk?

- Megtarthatom a kulcsot, kérlek? – kérdezte, majd a szempilláit kezdte rebegtetni a hatás kedvéért.

- Hagyd ezt az ártatlan kinézetet és jó, legyen. Tartsd meg. Nincs szükségem még egy kulcsra – motyogtam.

- Köszi – mosolyodott el, levette a dzsekijét és cipőit, mielőtt csatlakozott volna hozzám az ágyban.

- Nemsokára mennem kellesz dolgozni, nincs időm filmezni – figyelmeztettem.

- Akkor viszont pihenjünk. Elfáradtam – mormogott, majd körülölelt karjaival és a teste az enyémnek nyomódott.

- Mit csinálsz? Hamarosan mennem kell dolgozni!

-Pihenek. Minek tűnik? Most pedig fogd be és legyél csendben – ezt megkaptam, beállítottam az ébresztőm húsz perc múlvára és hagytam Harrynek, hogy megtartson engem. Ha rossz szándékai lettek volna akkor nem egy kényelmes pihenésre készülünk, nemde?

***

Harminc perccel később már kint voltam az ajtón és a könyvtár felé tartottam, Harryt újból egyedül hagyva a lakásomban. Tudom, hogy a testem épp része éppen visított, hogy ’miért hagytál egy olyan embert egyedül a lakásodban, aki nemrég még idegen volt?’, de kizártam ezt. Basszus, már van kulcsa az ajtóhoz és ha ki akar rabolni akkor megteszi. Nem fognak gyémántok varázslatosan megjelenni éjszaka.

A műszakom a könyvtárban eseménytelenül telt, azzal töltöttem az egész időmet, hogy egy könyvet olvassak, amit a polcról vettem le. Írtam Harrynek egy sms- t, hogy van kínai kaja a hűtőben ha megéhezne és még nálam van. Próbáltam meggyőzni magam, hogy nem lesz ott mire visszaérek, de nem tudtam. Azt akartam, hogy ott legyen, vártam, hogy hallhassam a vicceit és nézzem a tetoválásait a karján, ahogyan azok megfeszülnek.

***

Gyorsabban kezdtem sétálni, amint megközelítettem a karcsú, magas lakást. Nem pocsékoltam arra időt, hogy bólintsak helló helyett bárkinek is vagy elvegyek egy ingyen sütit a recepciós pultról. A liftút meglehetősen rövid volt, majd a kulcsomat kezdtem keresni, amikor már a bejárati ajtóm előtt álltam. Bementem, csend volt. Elkezdtem Őt keresni a házban, de feladtam. Harry nem maradt itt egész nap, mint ahogy én azt kívántam.

***

Mialatt (rosszkedvűen) takarítottam körbe a már tiszta szobákban találtam egy rövid papírra firkált üzenetet az éjjeliszekrényemen.

Hannah, bocsi, hogy el kellett mennem. Bár te valószínűleg örülsz ennek (?). Ismersz, nagy valószínűséggel visszajövök később az este folyamán. Remélem tetszik a kávéfőző. Tulajdonképpen a közjó miatt vettem. Nem akartam, hogy bárki megsebesüljön ha felgyulladna. Harry.

Elmosolyodtam, szépen összehajtottam a kis darab papírt, mielőtt betettem volna a rajzgyűjtőmbe az éjjeliszekrényen.

***

Az este lassan telt, csak én és a rendelt kínai kajám, Tyler üzent nekem, hogy az éjszakát egy barátja legény lakásán tölti. Teen Wolf részeket néztem és rengeteg rizset ettem. Rájöttem, hogy az életem eléggé unalmas volt az utóbbi pár hónapban, mióta egyetemre járok. Július negyedike óta nem voltam egy igazán jó buliban sem. Tyler eljárt szórakozni és nekem is szükségem lett volna rá. El kellett mennem valami klubba, szóval felhívtam az egyetlen embert, akire gondolni tudtam. Harryt.

Sziasztok!

Íme az újabb rész, ami kissé rövid lett és kevés Hannah- Harry pillanatot tartalmaz, de a következő részt garantáltan mindenki imádni fogja!:)

Nem tudok elég hálás lenni a 21 feliratkozóért, a 17 pipáért és az 5 kommentárért Roadnak, Ronnie- nak, Dorinának, Donak és Mercynek. Imádlak titeket, továbbra is remélem mellettem álltok majd! <3

Közben nyitottam egy új blogot mindenki nézzen be, kattintsatok IDE.

Jó olvasást!

Nadia