Electric (Harry Styles fanfiction HU)

7.fejezet – Hajnal 3 óra és a nap egyéb érdekes részei

Mikor beléptem a lakásomba az furcsán csendes volt, szóval valószínűleg Tyler elment dolgozni. Hasonló munkánk és óráink voltak mindkettőnknek, ami jó volt, mert így együtt tudtuk tölteni az estéinket. Rohantam, ezért nem késhettem el, gyorsan öntöttem magamnak egy csésze kávét. Még meleg volt, szóval szerintem Tyler hagyta itt nekem, mielőtt elment volna. Elvigyorodtam, küldtem egy gyors köszönöm sms- t a legjobb barátomnak. Gyakorlatiasan szaladtam körbe a szobákon, belenyomtam a táskámba a munkás felsőm és nadrágom, hogy majd letudjam őket cserélni.

***

Még volt három percem odaérni a könyvtárba. Egy biztos, hamis mosolyt küldtem a főnököm felé, hogy nem késtem el. Az órák lassan teltek, mint mindig. Tudtam, hogy a munka a könyvtárban eseménytelen lesz, de itt tényleg csak a könyveket kell visszapakolnom csendben.

***

Amint véget ért a műszakom lecseréltem a ruhám és kimentem a bejárati ajtón, miután köszöntem az idős embernek, akit Herbertnek hívtak és az információs pultnál dolgozott.

***

Hosszú utat tettem meg vissza a lakásomba, céltalanul bolyongtam Chicagoban. Egy kicsivel később elhatároztam, hogy az L- lel megyek egy ideig és utána elsétálok az apartmanomba.

Tyler még egy ideig nem ért haza, szóval így tudtam élvezni a békét és a csendet. Felvettem egy melegítőnadrágot és egy túlméretezett pólót, mielőtt megcéloztam a szobámat.

Imádtam olvasni, ezért nem volt meglepetés, hogy hat láb magasnyi könyvespolcom volt teles tele könyvekkel. Tyler mindig csodálkozott miért szeretek ennyire olvasni vagy hogy miért tartottam ennyi könyvet és miért éreztem szükségesnek büszkén mutogatni őket. Azt javasolta, hogy hagyjam otthon ezeket, de én csak nevettem ezen az ötletén.

***

Három napja nem hallottam Harry felől. Az összezavarodott idióta hajnali háromkor ott állt az ajtóm előtt, a haja és a ruhái átáztak a kinti esőtől.

-Baszd meg Harry, nincs egy esernyőd? – káromkodtam el magam, mikor megláttam. Beleértve az átázott nedves haját, ami lelapult és totálisan rendezetlen volt még így is Ő lehetett a legvonzóbb férfi, akit valaha láttam.

Harry nevetett a kijelentésemen, mielőtt beszélni kezdett. – Bejöhetek? – motyogta, bebotladozott a lakásomba, nem hagyta, hogy válaszoljak.

- Faszom. Berúgtál, ugye? – ráncoltam a homlokom.

- Nem – válaszolta, karjait összefonta a mellkasa előtt.

Egyértelműen részeg volt.

- Csak maradj csendben, jó? Van egy lakótársam, aki éppen alszik – motyogtam, egy kis segítséggel és vonszolással eljutott a hálómig. Reménykedtem, hogy a nedves lábnyomai felszáradnak és Harry eltűnik, mire Tyler felkel, különben lesz mit elmagyaráznom neki.

***

Egyedül hagytam a hálómban, míg beosontam Tyler szobájába melegítőért és pulcsiért neki, amit fel tudna venni, de mire visszaértem Ő már az ágyban feküdt boxerben.

- Tedd le a segged a földre – sziszegtem, kirángattam a nedves párnát a feje alól.

- Babe, az ágyad kényelmes és én fázom – nyögött fel, miközben a szempilláit rebegtette.

Babe, Babe- nek hívott.

- Harry, kérlek. Fáradt vagyok és nem vagyok olyan hangulatban, hogy a szarságaiddal foglalkozzam – sóhajtottam, majd megdörzsöltem a halántékom.

- Hannah, kérlek – könyörgött Harry, megragadta a karom és behúzott maga mellé az ágyba.

- Öltözz fel – mormoltam, legyőzöttnek éreztem magam.

- Nem.

- De.

- Nem.

- De.

- Nem.

- Harry! – kiáltottam, kezeim az égnek emeltem.

- Jól hangzik a nevem az ajkaidon – suttogta, majd gyengéden beleharapott az szájába.

Baszd meg ez dögös volt.

- Csak aludj – összeszorítottam az állkapcsom, Tyler ruháit pedig ledobtam a padlóra, mielőtt bemásztam az ágyba és betuszkoltam magam a takaró alá.

- Hozzámérsz levágom a férfiasságod. Nem hiszem, hogy el szeretnéd veszteni, vagy mégis? – fenyegettem meg, megbizonyosodtam arról, hogy szemben voltam vele az ágyon rengeteg helyet hagyva kettőnk között.

- Nem – visította Harry.

- Jó.

***

Mikor felkeltem a nap sugarai elvakították a szemeim, valami extrémen kemény és meleg feküdt mellettem. A testemet körülfonta, ami nem volt olyan puha, mint az ágynemű. Ez a valami lefogott engem, egyhelyben tartott. Karok?

Tyler az ajtó előtt állt, arcán sokk, nevetés és düh keveredett.

Mi a fene?

Tyler egyenesen bámult, nem rám, valakire mellettem. Oldalra fordultam, tekintetem a fél pucér Harryre tévedt, aludt, ajkai kissé elnyíltak, göndör fürtjei keretezték az arcát.

Csak pislogtam néhány percig, ügyelve arra, hogy semmit sem hagyok figyelmen kívül. Emlékszem, mikor tegnap megjelent Harry a küszöbömön, nem küldtem el és hagytam Őt elaludni az ágyamban.

- Jó reggelt Tyler… - halkultam el idegesen, megpróbáltam lehámozni magamról Harry karjait.

- Babe, állj – nyögött fel Harry, arcát a nyakam és vállam közötti hajlatba fúrta.

- Hannah, el tudnád nekem magyarázni miért van egy másik srác az ágyunkban? – kiáltotta Tyler, az arca mérgesnek tűnt.

Mi a francról beszél Tyler?

- Az ágyunkban? – ismételte meg Harry, szemöldökeit összeráncolta és hirtelen teljesen felébredt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy úgy nézett ki, mint aki mindjárt felrobban. – Ki a fasz vagy te? – mosolygott gúnyosan Harry Tylerre.

- A kérdés inkább az, hogy te ki vagy!? – üvöltött vissza Tyler bentebb lépve a szobába.

Harry ledobta magáról a takarót és kikelt az ágyból, Tyler fölé tornyosult.

- Harry állj! Ő egy barátom! – magyaráztam Tylerre bámulva, amilyen gyorsan csak tudtam megragadtam a karját és visszahúztam.

Harry teljesen összezavarodottnak tűnt, de még mindig spicces volt. – Van valakinél egy advil? – motyogta, a fejét fogta. Visszavezettem az ágyamba és gyengéden lenyomtam.

- Maradj itt, oké? Mindjárt jövök – mondam neki, mielőtt kimentem a szobámból magammal húzva Tylert.

- Tyler! Miért próbáltál meg összeverekedni vele? – lemondóan ráztam meg a fejem, csalódtam a viselkedése miatt.

Tyler vállat vont, elvigyorodott. – Csak kíváncsi voltam a szándékaira. Arra gondolok, hogy vele aludtál, de most meg tudtuk miért volt ez Hannah, a szűz Mary reinkarnációja egy fiúval aludt? – nevetett.

- Baszd meg Tyler. Már szexeltem – forgattam meg a szemeim, míg töltöttem egy pohár vizet.

- Ja, vagy kétszer, míg tizenhat voltál. Ez három éve volt, Han.

- Feküdj vissza! – löktem meg a mellkasát, próbáltam nem mosolyogni.

- Szórakozz jól a játék babáddal – vigyorodott el, majd lelépett. 

Amint szereztem Harrynek pár szem advilt a gyógyszeres szekrényből nem tudtam segíteni magamon, Tyler mosolya nem ér fel a Harryével.

Sziasztok!
Nem tudom miért, de én imádom ezt a részt, szerintem nagyon aranyos. Már nem sok kell és teljesen beindulnak az események (tizedik fejezet környéke) és onnantól már minden nagyon jó lesz. 
A fejezetben szereplő L az egyik vonat beceneve, ami Chicagoban közlekedik. 
Köszönöm a 18 rendszeres olvasót, a 13 pipát és a 4 kommentárt Angelnek, Donak, Mercynek és Ronnie- nak. 
Jó olvasást!

Nadia