Electric (Harry Styles fanfiction HU)

10. fejezet – Egy klub, és nem kekszek

A negyedik csörgés után vette fel a telefont.

- Hello – szólt bele rekedtes hangjával.

- Szia. El akarok menni egy klubba és nincs senki, aki eljöhetne velem rajtad kívül, szóval, um szabad vagy ma este?

- Miattad? Mindig.

Úgy tűnt a szívem kihagy egy ütést a szavaira.

- Um, ismersz valami jó klubbot? – próbáltam, hogy a hangom sima és normális legyen, de tudtam idegesnek hangzottam.

- Bőségesen. Fél óra múlva találkozunk – mondta, mielőtt letette.

***

A szekrényemben kutakodtam, mire végül találtam egy sima, rövid fekete ruhát. Sosem voltam nagy rajongója a ruháknak, vagy bárminek, ami az öltözködéssel kapcsolatos, a színeknek, és a legjobban a fekete állt nekem. Lefirkantottam egy üzenetet Tylernek egy citromsárga post-it- re és letettem a TV asztalkájára, legtöbbször ha sms- t írok neki csak ordibál velem és azt mondja otthon kellene maradnom.

Miközben feltettem egy kis szempillaspirált és felhúztam a magas sarkúmat az ajtó kinyílt. Basszus, Tyler hamarabb jött vissza? Hogyan találjak ki valami kifogást. Harry állítólag tizenöt percen belül érkezik.

- Hannah? – egy nagyon-nem-Tyler hangja szólalt meg.

- Harry? – kérdeztem, kétszer is lecsekkoltam, hogy az Ő hangját hallom és nem a lakótársamét. Bár biztos voltam benne, hogy Tyler nem lett brit az utóbbi időben.

- Én vagyok az – mosolyodott el, a kezeit a kopott farmerja hátsó zsebébe dugta, míg besétált a fürdőszobámba.

- Majdnem kész vagyok – küldtem felé egy kisebb mosolyt.

- Te… csodálatosan nézel ki – Harry hangja csendes volt és érzéki, mikor elhagytuk a lakásom, és én csak az ajtót figyeltem magunk mögött.

- Köszönöm – suttogtam, majd elpirultam.

***

Az taxi út egy barátságtalan helyre igen rövid volt és Harry ragaszkodott hozzá, hogy fizesse az útiköltséget.

A fenyegető neon feliraton a ’Psychotic’- ot lehetett kiolvasni. Az egész épület fekete volt sötétre színezett ablakokkal, amik között itt és ott nagy távolság volt. Vetettem egy pillantást a fényes, drágának kinéző kocsikra, amelyek itt parkoltak, ami a bejárat lehetett.

- Oh, ez egy hívogató név – motyogtam beleharapva a számba, hirtelen elkezdtem sajnálni, hogy hagytam Harrynek, hogy idehozzon.

- Lesz még bőven időd az életedből, bízz bennem – vigyorgott, miközben egy taxi elhúzott a hátunknál.

Egy pár kidobó állt a fekete ajtó előtt, akik a rövid sorban lévő emberek személy igazolványát nézték.

- Tizennyolc és a felett elehet bejutni, te rendben vagy - nyugtatott meg Harry, míg a taxi megállt a járdaszegélynél. Hangos zene hallatszódott ki az épületből a nyitott ajtón keresztül, ahol az emberek bemehettek. A villogó fényekre és az imbolygó testekre pillantottam.

Néhány percig várakoztunk a sorban, ami elég idő lett volna, hogy felhívjak egy taxit, hogy vigyen vissza, de nem tettem. Szükségem volt arra, hogy visszaszerezzem a magabiztosságomat, amit akkor vesztettem el, mikor Harryvel találkoztam, és jól akartam érezni magam.

***

Bent a Psychotic- ban testekből álló tömeg szorult össze és táncolt. Senkit sem érdekelt ha hozzádörgölőzik valakihez, úgy tűnt élvezték egymást. A hatalmas helység két oldalán bárok voltak, ami elhúzódott egészen a bejárati ajtóig, az emberek tiszta feketébe öltöztek mögöttük. A tagok ebben a klubban gazdagnak tűntek, és mint akik élvezték egymás társaságát. Egy feketére festett falépcső vezetett fel a második emeletre, ahol feltételezem a VIP szekció lehetett.

***

- Wow – motyogtam meglepetten.

- Igen, most pedig menjünk, igyunk valamit – válaszolta Harry, majd megragadta a kezem és a bár felé húzott.

Nem tudom hogyan gondolta ezt, mivel egyértelműen nem vagyunk 21 évesek.

- Harry, te vagy az? – kiáltott fel egy középkorú világos szőke hajú srác a bárnál, meglepődtem.

- Igen. Régen láttalak, öm Ethan? – bólintott Harry, majd rámosolygott a régi barátjára.

- Hogy vagy? Már pár hónapja volt, hogy találkoztunk.

- Jól vagyok, az élet kellemesen unalmas volt, míg nem találkoztam ezzel a hölggyel itt – mosolyodott el Harry, arrébbhúzott, így előtte álltam, a kezeit a bárpulton pihentette fogva tartva engem.

- Hannah vagyok. Örülök a találkozásnak – nyújtottam ki a kezem magabiztosan.

A férfi is kinyúlt és megrázta a kezem, mielőtt rendesen válaszolt volna: - Én is örülök a találkozásnak!

- Tudnál adni nekünk valami piát, haver? – kérdezte Harry illedelmesen, reménykedő mosollyal.

A férfi, Ethan, külön felé nézett nehogy bárki meghallja Őt: - Persze, de ha elkapnak ezek nem tőlem vannak, megtalálhatod itt őket bárhol.

- Köszi – fordult meg Harry, majd rám mosolygott, hogy bebizonyítsa, rosszat teszünk, mielőtt átnyújtott egy barátságtalan nevű italt.

***

Lassan kortyolgattuk az italainkat az elkövetkező pár percben, melyeknek igen jó ízük volt. Éreztem, ahogy az alkohol elkezdett szétszivárogni a testemben. Néhány ital múlva lerészegedtem.

- Adj még egy piát, aztán táncolhatunk.

***

Három másik ital után egy helyett behúztam Harryt az embertömegbe. A fények villogtak, és a disco zene a hangszórókból betöltötte az egész teret. Érezni lehetett az alkohol szagát, az izzadtságét és a szexét, ami normális volt egy ilyen helyen. Az alkohol szétáradt az ereimben, ez a mámor lassan átvette az irányítást a gondolataim felett. Mindenki a másiknak nyomódott a táncparketten ruhában vagy elegáns nadrágban. Néhány férfi és nő úgy festettek, mint akik egyenesen az irodából jöttek volna.

- A gazdag embereknek is szükségük van néha egy kis lazulásra – vont vállat Harry, belökött az emberek közötti mély szakadékba, ahol nem vártak engem. Mindenkinek a mozgása igen lassú volt, a testük érzéki módon érintette a másikét. Ez azért volt, mert tudták az este hamarosan véget ér, mintha bármennyi idejük lenne a világon.

- Gyere ide – suttogta Harry, és a hangja mégis sokkal hangosabb volt, mint a zene tudott lenni. A csípőjét a kezemhez nyomta és előre húzott, hozzá préselődtem. A ruháink voltak az egyetlenek, melyek elválasztottak minket a másiktól, a karjaim a nyaka köré fonódtak. Az ügyetlenségem miatt Harry egyet hátralépett. Sohasem voltam egy jó táncos és soha nem is kellett azzá válnom. Nem tudtam hogyan kellene mozgatnom a csípőmet vagy…

- Csak engedd el magad, Hannah. Bízz bennem – lehajolt, az ajkai a fülemhez csapódtak. Fogai súrolták a fülcimpám, egy lágy sóhaj szökött ki ajkaim közül, mielőtt megállíthattam volna.

- Basszus – nyögött fel Harry, megfordította a csípőmet, így a mellkasának dőlhettem. Fejét a nyakam és a vállam hajlatába nyomta, miközben lassan mozgatta a csípőjét a zenére. Basszus Harry. Mit teszel velem? Kidugta a nyelvét, incselkedve nyalt végig az érzékeny bőrfelületen. Oh faszom.

- Harry – fújtam ki a levegőt, hátrahajtottam a fejem, hogy több hozzáférése legyen. Könyörtelen ajkai elkezdtek mozogni a bőrömön, szopogatta és nyalogatta azt.

- Állj, kérlek – könyörögtem, a hangom zihált volt. Egy utolsót harapott a bőrömön a fogaival, mielőtt elengedte. Felnézett rám, az elsötétült szemei az enyéimet keresték.

- Szükségem van még egy italra, és neked? – nyögött fel Harry, alsó ajkát a fogai közé vette.

- I- igen, kérlek.

***

Egy ital után, a feszültség, ami a legszexuálisabb volt enyhült, és kényelmesebben éreztem magam Harry körül. Már nem táncoltunk ezután, csak ültünk az egyik fekete kanapén a helység hátuljában.

***

- Harry, szeretnék egy tetoválást – mondtam végül rápillantva a göndör hajú fiúra.

- Egy igazit?

- Igen – vártam a válaszára, úgy gondoltam Ő tud bőségesen tetoválókat, akik kivarrták a bőrét ezen a gyönyörű módon, arra vártam azt fogja mondani várjak, míg kijózanodom, de nem így lett.

- Akkor menjünk.

Sziasztok!
Köszönöm szépen a 28 rendszeres olvasót, a 3 kommentárt és a díjakat!:) Még egyet nem raktam ki, de amint időm engedi kirakom csak most is éppen fordítok.:)
Itt van a várva várt rész, hagyjatok magatok után nyomot!
Jó olvasást!

Nadia