Electric (Harry Styles fanfiction HU)

6. fejezet – Dögös mérges srácok és elfojtott könnyek

Harry egyre közeledett és közeledett, nem tudtam menekülni, hogy ne Őt bámuljam. Már jó párszor láttam Tylert fél pucéran és ő is határozottan fit, de nem veheti fel a versenyt Harryvel. Harry tetkói csábítóak voltak ellentétben álltak a szép bőrével és az izmaival. A szikár, feszes hasa és a bicepsze látványára leesett az állam. Még sosem láttam olyan nagy lábakat, mint amilyenek neki vannak.

***     

Csatlakozott hozzám a vízben, vízcseppek fröccsentek a hasára és a hajába, addig ment, míg a mellkasáig nem ért a mélység, akárcsak nekem. Kínosan éreztem magam és nem voltam abban biztos mit is teszek, megfordultam és a hatalmas víztömeget bámultam. Bármit láttam az kék volt. A fényes kék az ég horizontján találkozott a tó sötétkék színével a távolban.

- Gyönyörű, ugye? – kérdezte Harry, miközben mellém sétált.

- Igen – fújtam ki a levegőm.

***

Csak álltunk a vízben és jó ideig nem csináltunk semmit, mielőtt elkezdtünk volna mozogni újra és újra, hogy fent tartsuk a testhőmérsékletünk.

- Ez egy kibaszott béna randi volt – sóhajtott Harry, ujjaival a nedves hajába túrt.

- Szerintem csodálatos volt. Még senki sem tett ilyet miattam – válaszoltam, az arcom felé fordítottam, egy puha, valódi mosoly jelent meg az arcán, mert őszinte voltam vele. Majdnem elsüllyedtem, Harry randinak nevezte ezt.

- Még soha senkit sem vittem randizni és nem érdekelt mit gondolnak. Általában elvittem a lányokat egy buliba vagy valami ilyesmi – lefagytam.

- Harry, fogd be – motyogtam, az ujjaim az ajkára nyomtam.

- Mm – nyögött fel, a hírhedt vigyora újból feltűnt, mielőtt a száját határozottan az ujjaimnak nyomta volna. A szívverésem felgyorsult. Megcsókolta az ujjam. Úgy gondolom ez a legromantikusabb dolog, amit valaha velem tettek. Senki miatt sem vert még így a szívem, kivéve Jake- et, akibe öt évig bele voltam zúgva.

- Megyek száradni – mondta Harry, mielőtt lelépett. Faszom. Valamit rosszul csináltam? Megbánta, amit tett? Az ujjaim az ajkamhoz emeltem és csak bámultam utána.

***

Kényelmetlenül éreztem magam, álltam a vízben, a bőröm az ujjaimon eléggé ráncosak lettek. Nem akartam kijönni a vízből, mert akkor szemben kell lennem Harryvel. Éreztem a könnyeket felgyülemleni a szememben, pislogtam, próbáltam visszatartani őket. Minden olyan gyorsan fordult rosszra. Ilyen szörnyű lennék a közelében? Kényszerítettem a lábaim, hogy vigyenek ki a partra, kijöttem a vízből. Reménykedtem, hogy csendben tudok maradni, de a lábaim összeütköztek.

- Hadd vigyelek haza – mondta Harry, nem tudtam semmiféle érzelmet kivenni a hangjából. Sötét szempillái keretezték összeszűkült szemeit, mérgesnek tűnt. A mérges Harry egyértelműen egy vonzó Harry hacsak nem te vagy az, akire haragszik. Nem válaszoltam, csak sétáltam a kocsija felé, egy halk, humormentes kacaj menekült el ajkaim közül. Természetesen elrontottam az egyetlen esélyem ennél a csodálatos fiúnál.

***

Nem szólaltunk meg az egész autóút alatt. A csend fülsüketítő volt. Kínos, fülhallgatót dugtam a fülembe és bámultam ki az ablakon, de nem kapcsoltam be zenét.

- Hannah? Hallasz engem? – kérdezte Harry, mikor leparkoltunk a lakásom előtt. A hangja halk, mintha azt remélné, hogy zenét hallgatok és nem hallom Őt.

- Igen – válaszoltam suttogva, túl halk ahhoz, hogy meghallja.

- Sajnálom. Nem akartam olyan goromba lenni. Én csak, nem vagyok ahhoz hozzá szokva, hogy lány barátaim legyenek – magyarázta bűnös tekintettel. Az állkapcsát összeszorítva tartotta, ami még vonzóbbá tette.

Neki kellene a bűnösnek lennie! Úgy kezelt minket, mint valami szart minden magyarázat nélkül! - Emlékeztetett a tudatalattim.

- Jól van – motyogtam enyhén. Nem tudtam a dühös Harry mellett maradni, amúgy is csak pár napja ismertem. Elbasztam.

***

Kiszálltam a kocsijából, de megtorpantam egy pillanatra, elgondolkoztam, hogy most annak kellene lennie, mint a filmekben, ahol a srác azt ordítja, hogy ’Állj!’, mielőtt elmondja a lánynak mennyire is szereti Őt és sajnálja a dolgokat, mindezt valami drámai beszédben tálalva a szaros közepénél. De nem. Bezártam az ajtót és elsétáltam. Idővel, mikor a járdához értem Harry kiparkolt és elhajtott. Tudtam, hogy hamarosan mennem kell a könyvtárba a műszakomra és ez csak még rosszabbá tette a hangulatom. Az ágyban akartam feküdni és Netflixet nézni. Extra erőfeszítést kellett vennem, hogy gyorsabban sétáljak, ahogy gyakorlatilag szinte áttapostam a lobbin a liftig. A portásnő egy furcsa nézéssel ajándékozott meg, kísértést éreztem arra, hogy bemutassak neki. Semmi ötletem nem volt mi történhetett velem és Harryvel.

Hey Guys!
Meg is jöttem az új résszel, ami igen rövid és hát nem éppen ez az eddigi kedvenc részem, de amint elolvassátok majd rájöttök miért. Nagyon jól haladok a fordítással ahhoz képest, hogy keveset ülök gépnél. 
Köszönöm a 3 kommentárt Donak, Ronnie- nak és Mercynek, remélem ezentúl többen is fogtok kommentelni. Hálás vagyok a 14 pipáért és 17 rendszeres olvasóért!:)

Nadia