4. fejezet
– Luke nem vagyok az apád (második
rész)
Harry és én udvariasan
visszanyomultunk a tömegbe, a legjobb barátja után kutatott. Pár perc céltalan
bolyongás után a földszinten azt mondta nekem, hogy végre megtaláltuk, akit
kerestünk. Ő ment elől és én pedig végig mögötte voltam pár lépésnyire. Megállt
egy pár előtt, a férfi a húszas évei elején járhatott, akárcsak Harry és az a
gyönyörű nő, akit már láttam korábban.
- Luke, Emma, Ő itt
Hannah Edwards, akivel randizom – mutatott be engem Harry, azt vettem észre a
hangjából, mintha büszke rám. Több, mint
boldognak tűnt, hogy bemutathat a legjobb barátjának, aki megtudhatja a nevem.
Ez utat tört magának egészen az agyamig, és a szívemig, egészen míg agyonhajszolt. Túlelemeztem a dolgokat,
amiben sosem voltam jó.
- Örülök a
találkozásnak. Gratulálok az eljegyzésetekhez – mosolyodtam el, már nyújtottam
a kezem, hogy megrázza, de sokkot kaptam, mikor Luke eltolta azt, hogy egy
szoros ölelésbe vonjon. Éreztem rajta az alkoholszagát és ekkor rájöttem, hogy
nagyon részeg.
- Jó veled találkozni,
Hannah – mondta, nevetett, mikor hátralépett, mivel majdnem megbotlott. Emma
csendben maradt, Luke- ot figyelte mindvégig. Nem tudnám elmondani mit
gondolhatott. Mikor rájött, hogy őt nézem eltűnt az ideges arckifejezése és rám
mosolygott.
- Harry barátnője, ugye?
– tiltakozni akartam, de folytatta. – Örvendek, Emma vagyok. Az a dolgom, hogy
a legjobb barátját ellenőrizzem – elnevette magát, majd megforgatta a szemeit.
- Nos, biztos vagyok
abban, hogy jó vagy a munkádban – mosolyogtam, nyugalmat éreztem Emma körül.
- Örülök, hogy
találkoztunk, de attól tartok most mennünk kell, ’jó házigazdának’ kellene
lennünk, ahogyan Emma szeretné és üdvözlünk még néhány embert – sóhajtott Luke,
mire Emma újból megforgatta a szemeit, mielőtt megveregette a fiú Harry
vállait.
- Jó látni téged Luke.
Hamarosan találkozunk még – Túlságosan is koncentráltam a bódító hangjára és az
akcentusára, hogy szinte már nem is hallottam, ahogyan azt mondja ’hamarosan’.
***
A csapos, aki ez
esetben lány volt, egy barátságos kacsintást küldött Harry felé az én
irányomba, hatalmas, puha kezek fogták közre az enyéim és elkezdtünk az üres
díszlépcső irányába sétálni. Mosolyogtam, mert a kezei az enyémeken voltak.
Bátorság gyülemlett fel bennem, hogy normálisan viselkedjek a közelében, ami
nálam egy magabiztos, ám de lázadó lányt takar. Botladoztam utána, elengedtem
egy nevetést, ami miatt Ő csak gyorsabban kezdett menni.
- Nem gondolod, hogy
valaki megláthat, ahogy felfelé sétálunk a lépcsőn? – kérdeztem, nem tudtam mit
tervezhet, miután egy pincér megállított minket és azt mondta nincs engedélyünk
ide feljönni.
- Nem, ha futunk! –
vigyorodott el, az arca felderült és egy mosoly bujkált az arcán, mikor
elkezdett szaladni, engem alulhagyott. Meglepődtem, levettem a magas sarkúm és
felszökkentem a lépcsőfokokon, nem figyeltem, mert nem féltem, hogy valaki néz-
e minket. Nem akartam mindent tönkretenni ebben a pillanatban. Harry a lépcső
tetejéről figyelt engem, az ajkai mosolyra görbültek. Észrevettem, hogy elég
sokat mosolyog vagy talán csak azért,
mert a közelében vagyok.
A lépcső tetején a
folyosó szétszórva festményekkel és bekeretezett fotókkal volt díszítve. Számos
szoba volt ott, de mindegyik ugyanúgy nézett ki. De Harry tudta merre megy, balra
fordult és besétált az utolsó szobába a jobboldali folyosón. Mikor lenyomta a
kilincset és az nyitva volt lesokkolódtam. Számos bulin voltam a gimiben
Tylerrel, de megtanultam, hogy a parti házigazdái mindig csukva tartják az
ajtókat. Hacsak nem akarnak foltos lepedőket vagy embereket, akik a padlójukra
hánynak vagy drága családi ereklyéket eltörve látni.
- Ez az a szoba, ahol
vagyok ha Luke- nál maradom – magyarázta, majd besétált és felkapcsolta a
csillárt. Ez a szoba nagyon egyszerű volt, egy TV az öltözködő asztalon, egy
ágy, egy kis fürdőszoba és egy gardrób.
Visszazuhant az ágyba
és kicsoszogott annak a szélére. A karcsú lábai és hatalmas talpai lelógtak az
ágyról.
- Gyere csatlakozz
hozzám, nem harapok – mondta Harry, a hangja gyakorlatisan hívogatott az
irányába.
- Hmm, már is
megpróbálsz ágyba vinni? – vigyorodtam el, mielőtt ledobtam a cipőim a padlóra
és csatlakoztam hozzá egy elnyújtott sóhaj keretében, letettem az italom az ágy
melletti éjjeliszekrényre. Kizártam a szívdobogásomnak a zaját a fülemben, ami
mindig versenyzik, amikor ilyen közelség van közte és köztem. Elképzeltem,
ahogy megcsókol engem, milyen jó lenne érezni az ajkait az enyéimen, a bőrömön.
Ahogyan hosszú ujjai felfutnának a karomra, a lábai összefonódnának a
sajátommal. Érezni kezdtem a meleget az arcomon, majd gyorsan megszabadultam
ezektől a gondolataimtól. Egy hang a fejemben leszidott; alig ismered Őt, Hannah!
Néhány percig egyikőnk
sem szólalt meg. Ez nem volt kínos, viszont kétségbeesetten akartam vele
beszélni, szóval nem kellett folyamatosan emlékeztetnem magam arra a buzgó vonzerőre,
amit ennek a fiúnak az irányába éreztem.
- Emma nagyszerű lány –
szólaltam meg.
- Igen, Luke viszont
néha egy seggfej tud lenni – kacagott Harry.
- Mindnyájan seggfejek
vagyunk néha. Néhányan csak jobban, mint a többiek – vontam meg a vállam.
- Ez aztán bölcs volt,
Hannah – kötekedett Harry, de végig engem bámult, a szemei szenvedélyt
tükröztek, mindent csak nem viccelődést.
- Jobban meg kellene
ismernünk egymást. Úgy értem elhoztál a legjobb barátod eljegyzési bulijába és
csak ma tudtad meg a nevem.
- Mesélnél valamit
magadról? Mi tesz boldoggá? Milyen titkokat rejtenek azok a nyomasztóan kék
szemeid? – faggatott engem, totálisan komolynak nézett ki, behajlította a
könyökét, így engem tudott figyelni.
- Um, nos, van egy
fiatalabb öcsém, a neve Levi, tizenhét éves. Anyukám meghalt, mikor nyolc éves
voltam – nyeltem egyet, megpróbáltam folytatni, de éreztem a könnyeket
felgyülemleni a szememben. Harry lenézett rám, komoly volt.
- Sajnálom. Nem úgy
értettem, hogy háborgassuk fel a szomorú emlékeinket – suttogta.
- Jól vagyok –
visszapislogtam a könnyeim, mielőtt azok utat törtek volna maguknak. – Imádom a
nagy városokat. Egy meglehetősen kisvárosból származom, soha sem szerettem az
ottani embereket. Nem értettek meg engem. Ritkán dohányoztam vagy ittam, de
megtettem. Szeretem a zenét, segít elmenekülni a valóságból. A zene és az
olvasás boldoggá tesznek. A legjobb barátom is boldoggá tesz. Sosem voltam
igazán népszerű az iskolában. Csináltam a saját dolgom és az emberek nem úgy
gondoltak erre, mintha ez menő lenne. De senkinek sem tökéletes az élete. Én
csak nem akarok egyedül lenni, tudod? Mikor anya elhagyott minket apa olyan
lett, mint aki különvált volna tőlünk. Nem volt a régi önmaga, viszont én sem.
Úgy éreztem mindenki elhagyott engem. Kivéve Tylert, de ki tudja mikor fogom
már az őrületbe kergetni – mondtam egy nagy szuszra az egészet, vettem egy mély
levegőt, amint befejeztem. Jó volt, hogy ezeket elmondhattam valakinek. Sírni
akartam, de nem tettem. Egyetlen könnyet hagytam lefolyni az arcomon, majd
ujjakat éreztem ott, melyek lassan letörölték azt. Nem értem miért törtek a
felszínre ezek a gondolatok, de ez a legmegnyugtatóbb dolog, melyet valaha
tettek értem.
- Tudod mire van szükséged?
– kérdezte, a hangja, ahogyan sosem most sem nem hagyta, hogy pillangók nélkül
maradjak.
- Mire? – kérdeztem az
oldalamra fordulva.
- Párnacsata! –
kiáltotta, mielőtt megütötte volna az arcom egy párnával, amin addig
támaszkodott.
- Áú! Mi a franc volt
ez? – tudakoltam mérgesen, szemeim összeszűkültek Harry nevető alakjára,
mielőtt egy mosolyt engedtem szabadjára az arcomon. Felugrottam, így az ágyon
állhattam, olyan erősen ütöttem amennyire csak tudtam egy párnával, újra és
újra. Ő is ütött egy pár jobbat, de mivel álltam nem tudott eltalálni sehol a
lábaim kivételével.
- Állj! – könyörgött
végül, eldobta a párnát, hogy mindkét kezét arra használja, hogy az arcát
védje.
***
- Vissza kellene mennünk
a földszintre – nem akartam, de tudtam, hogy mindenki, aki látott minket
feljönni azt hiszi lefeküdtünk, nem azt, hogy párnacsatáztunk. Azt is tudtam,
hogy Harrynek több időt kell Luke- kal töltenie.
- Igen – bólintott, de
nem hangzott túl meggyőzőnek. Lassan lementünk a földszintre és megtaláltuk a
bárnál Luke- ot egyes egyedül. Nem voltam meglepődve, hogy Emma ott hagyta Őt.
Luke a csapossal beszélgetett és nyilvánvaló volt, hogy jó pár italt ivott már
ma este. Részeg volt. Mikor észrevette, hogy közeledünk felé az irányunkba
fordult. Mielőtt Harry leszidhatta volna elsütött egy (nagyon béna) viccet.
- Ez az a pillanat, hogy
elmondod te vagy az apám? – kérdezte, nevetett.
- Nem vagyok az apád,
Luke és teljesen eláztál – sóhajtott Harry, de én láttam a vigyort, amit
próbált elfojtani. Luke menyasszonya, Emma észrevette, hogy a férj jelöltje nem
éppen a legjobb állapotban van, így elindult a barátaitól, akikkel beszélgetett
és hozzánk sétált.
- Bocsi, Harry. Kicsit
jobban ünnepel a kelleténél – nevetett, de látni lehetett a csalódottságot a
szemében. Felzaklatta, hogy sokat ivott a vőlegénye egy ilyen nagy estén.
***
Egy kicsivel éjfél után
végül elhagytuk az eljegyzési bulit.
Sziasztok Manók!:)
Meg is érkeztem a résszel, amivel már tegnap készen voltam, de nem szerettem volna még kirakni. Úgy érzem, hogy magamhoz képest nagyon jól haladok a fordítással. Egyébként az előző részhez elfelejtettem leírni az eredeti író kis megjegyzését: Kaya (Hannah) más, mint a karaktere a Skinsben, Effy. Ne keverjétek össze a két kinézetet.
Köszönöm szépen a hét pipát, a három kommentárt, a két díjat és a 12 rendszeres olvasót! Nagyon boldoggá tesztek.
Sziasztok Manók!:)
Meg is érkeztem a résszel, amivel már tegnap készen voltam, de nem szerettem volna még kirakni. Úgy érzem, hogy magamhoz képest nagyon jól haladok a fordítással. Egyébként az előző részhez elfelejtettem leírni az eredeti író kis megjegyzését: Kaya (Hannah) más, mint a karaktere a Skinsben, Effy. Ne keverjétek össze a két kinézetet.
Köszönöm szépen a hét pipát, a három kommentárt, a két díjat és a 12 rendszeres olvasót! Nagyon boldoggá tesztek.
Nadia
Ui.: Már lefordítottam a következő részt, de scak hétfőn kerül ki, mert nem igazán leszek itthon a hétvégén és holnap.
Szia drága Nadia!
VálaszTörlésRemekül fordítod a blogot. Kíváncsi vagyok mi lesz köztük, először azt hittem Harry olyan bunkó lesz és zárkózott, de nem, mert olyan édes! És az a párnacsata kiabálás! Na ott akkorát nevettem, hogy nem igaz. Köszönjük, hogy fordítod!!!
Puszi!
Drága Do!
TörlésKöszönöm a dícsérő szavakat igazán jól esnek!:)
Igen, ebben hihetetlenül édes Haz, kevés manapság az ilyen blog, de nekem pont ezért tetszik annyira.
Ölel, Nadia
Ez nagyon jo!!!!! Köszönöm,hogy forditod nekünk!!!!! :)))))
VálaszTörlésKedves Mercy!
TörlésÖrülök, hogy tetszik. Üdv az olvasók között.:)
Ölel, Nadia
Szia, linkcsere miatt írok :) nálam kint vagy :) http://australiawithashton.blogspot.hu/
VálaszTörlésKedves Taina!
TörlésKitettelek.:)
Ölel, Nadia
Kedves Nadia!
VálaszTörlésSzuperre sikeredett ez a rész. Odáig voltam érte. Teljes mértékben magával ragadott.
Luke valami eszméletlen! Az a férfi nem normális. Nagyon tetszett, hogy kézfogás helyett megölelte Hannaht, bár azt hittem, hogy Emma féltékeny lesz... Viszont belegondolva ez hülyeség, mivel Harryvel érkezett. Felnevettem annál a résznél, amikor Harry közölte, hogy nem Lukr apja. Jól tudod, hogy Star Wars fan vagyok, és azt is, hogy minden béna viccen nevetek.
Nagyon nagyon megsajnáltam Hannaht, amikor a családjáról beszélt. El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet neki visszagondolni rá, viszont Harry nagyon édes volt. Ez a párnacsata baromira beleillett a történetbe! Nagyon tetszett.
Siess a következővel! :)
Puszil,
Ronnie <3
Drága Ronnie-m!:)
TörlésÖrülök, hogy tetszik.:)
Szerintem ebben a részben Luke- ból a pia hozta ki ezt az oldalát, de csak reménykedni tudok, hogy a jövőben is ilyen lesz akárhányszor csak feltűnik a történetben.:)
Igen, én is sajnáltam Hannah - t, cseppet sem irigylem. Habár engem nagyon érdekelne a kapcsolata az öccsével.:)
Ölel, Nadia