Electric (Harry Styles fanfiction HU)

4. fejezet – Luke nem vagyok az apád (első rész)

Meg tudom tenni.

Ő csak egy fiú, erre gondoltam, miközben a fényes ezüstös belsejű lift egyre lentebb és lentebb vitt, míg nem megérkeztem a földszintre. Még mindig lesokkolt, hogy ő ilyen magabiztos, vonzó férfi, aminek hatására csak úgy elvesztem az eszem, amikor a közelében vagyok és most meghívott a legjobb barátja eljegyzési bulijába. Valaki, akit egy napja ismertem.

Az előcsarnokban várakoztam, kiszúrtam Harry magas alakját, ami a kanapé háttámlája felé tornyosult, amelyen ült, a lábait széttette. Fél kézzel beletúrt a fürtjeibe, ami miatt késztetést éreztem, hogy megérintsem és én is beletúrjak a hajába az ujjaimmal. Felém közeledett, megköszörültem a torkom.

- Öm, jó, hogy látlak – mosolyodott el lustán, amint felállt. Fekete ünneplő nadrágot viselt hozzá vékony, fehér inggel. Csodálatosan nézett ki, mint mindig. Furcsa humora van ennek a fickónak, tetkók meg minden és így öltözött fel. A haját kissé hátrafésülte, úgy nézett ki, mint egy gazdag kölyök, aki elkezdett lázadni.

- Hannah Edwards – nevettem, iróniát kerestem abban, hogy meghívott engem egy fontos eseményre, de még csak nem is tudta a nevem.

- Illik hozzád. Gyönyörű név egy gyönyörű fiatal nőnek – szemeim tágra nyíltak és elkezdtem megfulladni a levegőtől, amit beszívtam. Jól hallottam, amit mondott?

- Hannah? Jól vagy? – kérdezte aggódóan, félelmet sugárzott a tekintete. Néhány másodperccel később bólintottam. Akárhányszor Harry mellett voltam a szívem majdnem megállt dobogni. Ujjait az állam alá helyezte, fejemet megemelte ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Mikor az Ő enyhén zöld szemei, melyek annyi érzelmet türköznek, találkoztak az enyéimmel tudtam nem fordulhatok vissza. A szemei miatt fogok elbukni.

- Biztos vagy abban, hogy jól vagy? – a hangja igen gondoskodó volt, mély és rekedt egy kis akcentussal.

- Igen, bocsi – mondtam, a hangom mindössze halvány suttogás lehetett. Meleget éreztem az arcomon és tudtam az említett testrészem valószínűleg totálisan vörös.

- Szerintem most mennünk kellene – javasolta. Akármerre néztem az ő arcát láttam, bólintottam a fejemmel, majd kisétáltam a főkijáraton. Hogyan is gondoltam azt, hogy el tudok tölteni egy estét egy fiúval, aki idegessé tesz és elpirulok már annyitól ha rám néz?

***

A kocsija, ami kint várakozott fényes volt és fekete, de semmi ötletem nem volt milyen márkájú az autó. Ez határozottan nem egy olcsó jármű lehetett. Ahogy egyre közelebb és közelebb sétáltunk egyre hosszabb pillantásokkal ajándékoztam meg. 

- Szóval tetszik neked? – hallottam meg a hangját egy véletlen kérdés által, ami már a kriptonitommá vált. Néhány másodperccel később megharaptam a szám szélét, megtaláltam a magabiztosságom és meghúztam a vállam.

- Igen, azt hiszem – megnyomta a kocsi kulcson a zárnak a gombját, melyet a nevetésének a hangja követett, ez büszkévé tett engem, büszkévé, mert képes voltam megnevettetni őt vagy legalábbis nevetett valamin, amit mondtam vagy tettem. Beszálltunk a kocsiba, meglepődtem, hogy hagyta, hogy én válasszam ki a rádió csatornát. A legtöbb srác nem hagyja, hogy a lány válasszon zenét, de ez a szabadság, amit ő adott elgondolkodtatott, mert ő megengedte nekem.

***

Luke és a menyasszonya -  akinek időközben megtanultam a nevét, Emma – egy viktoriánus stílusú házban élnek a Lincoln Parkban. Legalább kétszáz ember volt ott. Körülbelül száz autó próbált leparkolni Chicago környékén, ami tuti recept volt a katasztrófára, így mi tíz perc sétányira álltunk meg.

***

Amint megérkeztünk rengeteg hosszú és elegáns ruhába öltözött ember üdvözölt minket, korban voltak ott húszévesektől egészen negyven évesekig. Mindannyijukról sugárzott, hogy van pénzük, már csak arról is észre lehetett venni, ahogyan rám néztek.

- Megyek szerzek inni, hogy kezelni tudjuk ezeket az embereket, utána pedig megkeressük Luke- ot – mormogta Harry szerényen, figyelmen kívül hagytam a buja pillantásokat, amiket kapott a nála jóval idősebb és valószínűleg házas nőktől.

Megközelítettük a rögtönzött bárt és rendelt nekünk két italt, amelyekről még sosem hallottam ezelőtt, hogy megkérdezték volna mit iszunk. Ittam már, szóval inkább nem mondtam semmit. Kevesebb, mint egy perccel később Harry megfordult és átnyújtotta az innivalóm. A bicepszét néztem, ahogyan mozgott és éreztem a térdeimet elgyengülni. Megfigyelhettem néhány sötét tetoválását a vékony ingen keresztül, viszkettet a tenyerem azért, hogy lekaphassam róla a felsőjét és rányomjam az ujjaim, de nem hiszem, hogy ez helyes lett volna. Elpirultam, megtisztítottam a fejem ezektől a gondolatoktól és elvettem az italt Harrytől, aki összeráncolt szemöldökkel bámult engem. Gyorsan elfordultam és egy nagyot kortyoltam a pohárból figyelmen kívül hagyva az égető érzést, amely a torkomat marta.

- Gyerünk, keressük meg Luke- ot – mondtam és elindultam

Hello Mindenki!

Itt is van az új fejezet, legalábbis az első része, azért így hoztam ezt nektek, mert az eredeti blogban is így van. Szóval ez egy rövidke rész és hamarosan már beindulnak az események, mindenféleképpen tartsatok velem!:)

Köszönöm a három kommentet Donak, Dorina B. S. - nek és Ronnie- nak, hihetetlenül örültem nekik!:) Köszönöm az öt pipát, mondjuk emiatt kissé csalódott voltam, mivel a többi fejezethez jóval több érkezett, de nem panaszkodom!:) És végül köszönöm a nyolc rendszeres olvasót!:)

Nadia