Electric (Harry Styles fanfiction HU)

2. fejezet – Éjszaka az „idegennel”

- Hannah, vedd fel azt az átkozott telefont! – kiáltotta Tyler és felvette a hangerőt az  műsorán, amit nézett, így az is hallatszódott. 

- Jövök te fasz! – kiáltottam vissza, megforgattam a szemeim.

Visszarohantam a nappaliba, felkaptam a telefonomat és azt fedeztem fel, hogy egy ismeretlen szám hív. Végül csak felhívott az idegen?

- Hello? – vettem fel gyorsan, a lélegzetem a torkomba szorult, arra vártam hátha a rekedt, elragadó hang szól bele a készülékbe.

- Hello Drága!

Ő volt az. 

- Um, hello? – ismételte meg, a hangja mély volt és reszelős, a hangszínén hallatszott, hogy akcentusa van.

- Bocsi, elkalandoztam. Szia – dadogtam.

- Szóval mi lesz a vacsorával? Eléggé éhes vagyok.. – mondta véletlenszerűen, ami miatt idiótának éreztem magam.

Vettem egy nagy levegőt és mikor újra önmagam voltam válaszoltam.

- Találkozzunk a Giordanonál a Lake Streeten negyven perc múlva – majd letettem a telefont. Ez egy rendkívül buta és rövid csevej volt, de megakartam tartani az önkontrolom és azt sem akartam, hogy azt gondolja gyenge vagyok.

Amint visszaraktam a telefonomat a kávézóasztalra azt vettem észre, hogy Tyler megemelt szemöldökkel bámul engem.

- Ki volt az? – kérdezte kötekedve.

- Nem a te dolgod, Ty – kötekedtem én is, megkerültem őt, majd visszamentem a fürdőszobába.

- Úgyis megtudom hamarosan – horkant fel.

- Tudom – felnevettem, mielőtt bezártam volna a fürdő ajtaját.

***

Gyorsan befontam a némileg göndör, sötétbarna hajamat, ami elvette az időm háromnegyedét. Felkentem egy kis szempillaspirált és készen is voltam. Sosem voltam oda a sminkért. Megragadtam a kézitáskám és visszamentem a nappaliba. 

- Vacsorázni megyek – jelentettem be, így hoztam tudtára a legjobb barátomnak, hogy ehet nélkülem is.

- Rendben, egyébként arra gondoltam néhány barátoddal leszel ma este – Tyler bólintott és egy gyerekes vigyorral ajándékozott meg.

- Látlak később – mondtam, majd elsétáltam mellette, átszeltem a fapadlót és elhagytam a lakást.

***

Chicago mindig forgalmas és ez az a dolog, amit még kiskoromban megtanultam a szüleimtől a közlekedéseink alkalmával. Most tulajdonképpen szeretem a forgalmat. A különböző zajok nyugtatóak voltak számomra, amint sétáltam az idegen felé, akivel együtt fogok enni. Normál esetben meg sem fordulna a fejemben, hogy egy olyan valakivel töltsem az estémet, akinek még a nevét sem tudom, de ez a srác olyan elragadó, üdítő és gyönyörű és én nem tudom magam távol tartani tőle.

***

Tíz percen át várakoztam egyedül, majd észrevettem, hogy egy karcsú alak közeledik felém, napszemüveg rejtette el a szemeit. Hirtelen rápillantottam, sokáig néztem őt. Egy fekete rövid ujjú inget viselt, ami csábítóan hatott a világos bőrével. Megjegyeztem magamnak, hogy  minden bizonnyal kedvelte a fekete színt. Boldog vagyok, mert a sötétszínek jól állnak neki. Meg kellett harapnom a nyelvem, hogy mikor mellém ért ne mondjam el neki min gondolkoztam.

- Szia – egy kis mosoly bujkált a szája szélén, miközben előre- hátra dőlt a sarkán.

Nem bíztam magamban annyira, hogy megszólaljak, elindultam egyenesen az épület bejárata felé elhaladva néhány ember mellett, akik kint várakoztak. Megálltam a bejárati ajtó előtt, megfordult és mondta nekem, hogy várjam meg az üléseken odabent, míg ő elment a recepcióhoz. Mialatt távol volt elszántan figyeltem őt. Mindene a puha fürtjei, a keze, a tetkói, melyeket már láthattam korábban ellenállhatatlanná tette. Néhány perccel később visszajött, az ujjait összekulcsolta az enyémekkel és magával rántott egy várakozó pincérnő irányába. Szikrák, semmi láng, meggyulladtak a kezeink az érintésünk alatt. A szívem vadul vert, a szemeim a hatalmas kezére tapadtak, mely az én kicsi mancsom tartotta.

- Foglaltam asztalt, miután beszéltünk telefonon – mormolta, a hangja halk volt és hangos is egyben. Nem kellett ordítania ahhoz, hogy figyeljenek rá. A hangja olyan volt akár a csöpögő méz. Egészen a szívemig csordogált.

- Oh, ez kedves tőled – végül megtaláltam a hangom, mikor beültünk egy piros bódéba.

Elmosolyodott.

- Nem tudsz rendesen beszélni a közelemben – kuncogott.

Visszaszereztem egy kicsit az elvesztett magabiztosságomból, megforgattam a szemeim és összefontam a karjaim a mellkasom előtt. Jobbnak találtam ha nem szólalok meg nehogy egy kínos, hátborzongató beszélgetésbe keveredjünk.

Miközben vártunk a pizzánkra kisebb beszélgetéseket folytattunk többek között a mai napi rohanásról. Belefáradtam abba, hogy elpirulok akárhányszor felhozza, hogy milyen ügyetlen is voltam. Alig tudtam megülni egy helyben, izegtem- mozogtam a pillantása hatására.

Csendben maradtunk, míg ettünk, az étel túl finom volt ahhoz, hogy szavakkal elrontsuk. Néha kiengedett egy magas, puha sóhajt, a hangja bizsergető érzéssel töltött el.

***

Egyszerre fejeztük be, majd csaptunk le a számlára. Először mérgesen tiltakoztam, hogy nekem kell fizetnem, elvégre csak a Giordano’s- ban voltunk, miután majdnem egy harmadfokú égési sérüléssel ajándékoztam meg az óráim után a Starbucksnál.

 - Ésszerűtlen vagy. Fiúként ez az én kötelességem, úriember módon kell viselkednem és segítenem a csinos lánynak kifizetni a pizzát – érvelt, hajthatatlan volt, legalább a felét ki akarta fizetni.

’Csinos lány’, mikor e szavak elhagyták telt, rózsaszín ajkait olyat éreztem, mint még soha. Ez nem olyan volt, mintha egy korábbi barátom mondta volna a gimiből vagy egy híres ember, akit vonzónak találok. Azt gondolta, hogy csinos vagyok? Nem voltam ahhoz hozzászokva, hogy valaki ilyen nyíltan dicsér.

Megharaptam az ajkaim, mikor a gondolataim kiszökni készültek. Észrevettem, hogy a számat bámulta, smaragdzöld szemei a látvány hatására elsötétültek. Hátrább tolta a székét, vállai előrébb jöttek, figyeltem, ahogyan próbálja visszafogni magát. Visszafogni mitől? csodálkoztam.

Nyeltem, gyorsan motyogtam, hogy el kell mennem a mosdóba, mielőtt elsiettem.

***

Egy sikertelen kísérlet után, hogy elbújjak a mosdóban megtanultam, ez a fiú nem fél bejönni a női mellékhelységbe, megragadni a karom és kivonszolni onnan. Minden bizonnyal ez volt életem legcikisebb pillanata. Elpirultam, amikor egy riadt, nagyon ideges hölgy elkezdte ordibálni, hogy ’a huligán tűnjön el innen’, mielőtt leléptünk.

***

Azt is megtanultam, hogy ő egy makacs ember. Kényelmetlenül éreztem magam a közelében, és az ő megfélemlítő szemei az angyali kinézetével, megkérdezte mit szólnék hozzá ha visszakísérne a lakásomhoz. Azt mondta van saját kocsija, de most éppen javítják.

- Jól vagyok, egyedül is haza tudok sétálni – mondtam felgyorsítva a lépteimet. Térre volt szükségem; nem tudtam rendesen gondolkozni ha a közelemben volt. A bódító illata ellepte az orromat és persze eljutott hozzám. Vártam, hogy mondjon valamit vagy nézzen rám heves tekintettel és mosolyogjon vagy valami, de ő csak bámult előre és nem mondott semmit. A csend kibírhatatlan volt. Egész idő alatt a gondolataim körülötte forogtak, nem számított mennyire ki akartam zárni.

***

Mikor megérkeztünk a lakásomhoz végre felém fordult. Az ajkaim megfájdultak, az övére akartak tapadni. Állj!, parancsoltam magamra, mindössze egy napja ismerjük egymást. Tudni akartam, hogy azok a rongyos, rendetlen fürtjei tényleg olyan puhák és buják, mint amilyennek látszanak.

- Jó volt a vacsora – lassan beszélt, mintha bármennyi ideje lenne a világon, amennyit csak szeretne.

Mereven a szemembe nézett, lassan lehajolt. Felgyorsult a levegővételem, pislogni kezdtem, volt egy előérzetem mi fog most következni. Éreztem, ahogy valami megsimítja az arcom, mielőtt eltűnt volna az a melegség, amit a teste árasztott.

Gyorsan kinyitottam a hunyorgó szemeim, ránéztem, a hüvelykujját bámulta tőlem pár lépésre.

- Volt rajtad egy szempilla – motyogta rekedten, majd megmutatta a bizonyítékot az ujján.

- Oh, persze – mondtam remegve – köszi.

-Jó éjt, idegen – szólt, mielőtt megfordult és elindult, én meg egyedül álltam a lakásom előtt.

- Várj! – kiáltottam utána, végre visszanyertem a normális agy funkcióim.

Megfordult, de nem mondott semmit.

- Mi a neved? – kérdeztem. Elmentem vacsorázni ezzel a fiúval, de nem tudtam a nevét.

- Harry. Harry Styles.

És elment.

Hey Guys!

És itt van a második fejezet, amiben Hannah és az idegen vacsorázni mennek. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog nektek!:)

Köszönöm szépen a kommentárt Ronnienak, a 4 rendszeres olvasót és a 14 pipát. Remélem ezúttal több komment érkezik és a pipák száma is csak gyarapodni fog, akárcsak az olvasóké.

Ma megnyitottuk a Ronnie- val közös blogunkat a set me free from the darkness - t. Ez egy Harry Styles és Andy Biersack fanfiction, ilyet még nem olvastatok, két banda háborújáról szól. Nézzetek be ide is jó kis történetnek nézünk elébe!:D

Nadia